Rövid túra vár ránk az Alsó-Bodrogközben. A Tisza és a Bodrog közti területet évezredeken át a homokhátakra épült települések és az őket körülvevő nádasok, mocsári erdők, patakok és tavak jellemezték, földművelésre csak a vízből kiemelkedő homokhátakon volt lehetőség. A bodrogköziek a 18.sz. elejéig, a Tisza szabályozásáig halászattal, fokgazdálkodással foglalkoztak. Bár a honfoglaló magyarok egyik első telephelye volt (Karoson találták meg a legrégebbi honfoglaláskori sírokat), azóta az ország ritkán lakott régióihoz tartozik s a középkori arisztokrácia régi birtokain ma egészen szerény az élet. Pedig még Petőfi is "szép és gazdag vidék"-nek nevezte a Bodrogközt. A reneszánsz várkastélyáról, a Mágóchy kastélyról ismert Pácinból indulunk túránkra, s jó darabon a szlovák határ mellett kanyargunk. Bokrokkal, akácossal és szántókkal kísért földút keréknyomai vezetnek bennünket a Felső-Berecki- és a Karcsa-csatorna között. Karcsán nemcsak a kéktúrás bélyegzőt találjuk, de egy kedves Árpád-korból fennmaradt kis templomot, tájházat és a régen még hajózható Karcsa-csatornából duzzasztott kis tavat is. Rövid túránk befejezéseképpen Karos településre futunk be, ahol honfoglalás-kori leleteket láthatunk a látogatóközpontban és a temetőben.
Üzenőfal